Amikor táncelőadásra gondolok, ilyesmire gondolok. Történetre, szépségre, pontosságra és a test határainak feszegetésére. Fehér Ferenc nem képzett táncos. Intézetben nevelkedett. Maga találta meg az útját, kísérletezett, megfigyelt és rengeteget dolgozott.Művészete ösztönös, mozgása sokat merít az állatvilágból, stílusa szabad. Többnyire külföldi … BővebbenRead More
Hangos a zene. Fehérre mázolt arcú, „kopasz”, öltönyös alakok jelennek meg a színpadon. Szemük sötét, szájuk piros, arckifejezésük ijesztő, groteszk. A zene gyakran megijeszt, olykor teljes hangerővel berobban egy dobpergő vagy harsona. Juronics Tamás rendező Alfred Schnittke orosz zeneszerző darabjait … BővebbenRead More
Három nő a színpadon, egy a szélén nagy hassal narrál (Huzella Gabriella). Köszönti a nézőket, majd minden színpadiasság nélkül, körbejárva elmondja, hogy fogalmuk sincs, hogy történik-e valami ma itt vagy sem. Nem láthatjuk előre a dolgok kimenetelét.
Viccesen, hétköznapian indul … BővebbenRead More
Nagy vállalkozásra adta a fejétezúttala Forte Társulat. Bátor dolog egy ilyen jellegzetes stílussal bíró szövegmívelő, mint Bernhard írásaira alapozni egy fizikai színházi előadást. Vajon mit tudott hozzátenni a társulat egy önmagában is művészi értékkel bíró, körmondatai és ritmikája miatt erős … BővebbenRead More