A fiúk a lányokkal táncolnak reggelig. Gáspár Gábor kiállítása.
Laczkó Dezső Múzeum, 2020. szeptember 6. – 2020. november 30.
A rendkívüli jogrend miatt 2020. szeptember 6. – november 30. között hol megnyitott, hol bezárt, újra nyitott és újra zárt a múzeum. Életbe lépett a kijárási tilalom is, nem lehet rendezvényeket tartani, bezárnak a stadionok, a fitnesztermek, a színházak és a múzeumok, és részben ismét digitális oktatás lesz – mindezek ellenére A fiúk a lányokkal táncolnak reggelig.
Minden művészet reprodukálható
Némelyik könnyebben „megfogható”, ám vannak illékony anyagúak, mint például a tánc. Az előadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitása a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. Ugyanakkor a mozdulatkincs, a táncstílus, a táncban rejlő ősi tartalmak és ősi formák, látható és ellenőrizhető módon áthagyományozva, szívósan élnek évezredekig, fejlődnek, visszafejlődnek, hogy átalakulva visszatérjenek. A megörökítés, rögzítés technikája koronként változott. Ma a dokumentálás – a film, videó mellett – főleg a fényképezéstechnikával folyik.
A fotográfusok
nagy része azonban nem elégszik meg a puszta rögzítés igényével, hanem művészi értékkel bíró, eredeti mű létrehozására törekszik. Ezek persze dokumentációs célokra, a tánc rekonstrukciójára is alkalmasak lehetnek, de művészi értékük az elsődleges. A tánc és a művészetek párbeszéde sokrétű folyamat. Viszonyukból, kölcsönhatásukból számos meghatározó mű született. Nehéz meghatározni valamelyik művészeti ág elsőbbségét, de kétségtelen, a táncosok a fotográfiát különösen előnyben részesítik. Gyakran előfordul, hogy az ábrázolt koreográfia vagy táncos már rég elfelejtődött volna, ha a róla készült fénykép kiállításokon, fotóalbumokban, valamint újságok, folyóiratok lapjain nem éltetné tovább.
A fiúk a lányokkal táncolnak reggelig
Gáspár Gábor fotóriporter kiállítása Veszprémben, a Laczkó Dezső Múzeumban éppen a tánc pillanatainak megörökítését célozza, az örökkévalóság szándékával, szeptember elejétől november végéig. Dohnál Szonja művészettörténész muzeológus, a kiállítás kurátora szerint „Gáspár Gábor fotográfiái Veszprémben, az Országos Táncművészeti Fesztiválokon bemutatott legkiválóbb előadásokon készültek; több mint két évtizedet ölelnek fel. Fotói arról a mindenről beszélnek, amit ezen a nyelven, a tánc nyelvén el lehet mondani. Vagy talán többről, hiszen az előadás egy múló pillanat. Életről, halálról, erotikáról, erőszakról, fényről, sötétségről, valóságról, és nem a valóságról…”
A Tánc Fesztiválját
azaz az Országos és Nemzetközi Összművészeti Találkozót 1998 óta minden évben megrendezik. Az eredetileg Krámer György koreográfus és Vándorfi László színházigazgató kezdeményezésével induló fesztivál 22 esztendeje a magyar kortárs táncművészet versenyszerű találkozója, Veszprém város kiemelt fesztiválja. Kezdettől fogva magához vonzotta a társművészeteket, a művészeti ágak egymásra utaltságát és közös felelősségét hangsúlyozva. A színházi tereket kitágítva az előadásokat, performanszokat utcák, épületek, civil közösségek fogadták be, játszották és élték meg produkcióit. A Duda Éva Társulat, Győri Balett, Frenák Pál Társulat, Szegedi Kortárs Balett, a Kulcsár Noémi Tellabor Társulat, Bozsik Yvette Társulat, Közép-Európa Táncszínház, Pécsi Balett, Budapest Táncszínház, Artus-Goda Gábor Társulat, Duna Táncműhely, Gangaray Dance Company, TanzDanz, PR-Evolution, Feledi Project, Forte Társulat és más együttesek nemcsak a Petőfi Színházban, az Agórában, a Hangvillában vagy a Latinovits–Bujtor Játékszínben léptek fel, hanem lakótelepeken, utcákon, tereken is.
Fotósok, filmesek, tévések
kísérik figyelemmel az előadásokat, és örökítik meg az utókor számára. Kezdetben – ebben szervezőként, művészeti vezetőként én is benne voltam – tíz fotóriportert, fotóművészt hívtunk meg, akiknek szállást, ellátást, fotólabort biztosítva lehetőséget adtunk, hogy egy héten át szabadon fényképezhessék az előadásokat. Gáspár Gábor, Bánkuti András, Benkő Imre, Katkó Tamás, Dusa Gábor, Frank Yvette, Révész Róbert, Áfrány Gábor, Molnár Kata, Magyorossy Zoltán, Kanyó Béla, Hapák Péter és mások számára ez nagy kihívást jelentett, hiszen az éjfélbe nyúló esti előadások után – és mert a digitális korszak előtt filmre fényképeztünk – a leexponált negatívokat elő kellett hívni, majd a kiválasztott felvételekből nagyításokat készíteni, hogy másnap délelőtt a Petőfi Színház előcsarnokában felállított paravánokon a táncelőadásokról készült fényképekkel találkozhasson a közönség. A kiállítás tablóin napról napra gyűltek a jobbnál jobb képek, és a fesztivál programjának befejeztével a zsűri által megítéltettek.
A zsűri
hazai és nemzetközi szaktekintélyekből, de nem csak táncművészekből állt, és a névsor az évek során sokat változott: Jancsó Miklós kétszeres Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró; Keleti Éva Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotográfus; Lőrinc Katalin Harangozó Gyula-díjas táncművész, koreográfus, újságíró, egyetemi tanár; Szakály György Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész, balettigazgató, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora; Jorma Uotinen, a finn Kuopio Táncfesztivál művészeti vezetője; Pongor Ildikó Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész; M. Tóth Géza, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora; Ladányi Andrea Kossuth-díjas balettművész, koreográfus, színész, rendező, egyetemi tanár, érdemes művész; Kutszegi Csaba, a Tánckritika.hu főszerkesztője; Hegyeshalmi László, a veszprémi Művészetek Háza igazgatója és még sokan mások.
Tradíció és megújulás
hogy a fesztiválzáró gálán nemcsak a fődíj, koreográfiai díj, a legjobb együttes díja, a legjobb produkció díja, előadói díj, a legjobb alakítás díja, közönségdíj került átadásra, hanem a legjobb fotográfia díja is. Emlékezetem szerint ez utóbbi díjat Gáspár Gábor nem csak egy alkalommal vehette át. Mondhatjuk, az elismerést szépen meghálálta avval, hogy két évtized anyagának válogatásával egy kitűnően rendezett, színvonalas kiállítást „hozott össze” a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban. A fiúk a lányokkal táncolnak reggelig – még a cím is sokatmondóan szellemes – több, mint fotóriporteri teljesítmény: fotóművészet a javából.
A fotóművészet nemcsak a pillanat művészete, hanem a gondolkodásé is.
Írta: Eifert János
SÉD folyóirat VI. évfolyam, 6. szám
Fotó: Áfrány Gábor