A ,,Klasszikus Kortársak” napján minden más megvilágításba került. A Lighthouse 360 audiovizuális fényinstalláción kívül is bőven lehetett válogatni a látványos programok között.
A ,,Klasszikus Kortársak” napja is az Agórában indult, stílusosan az Agora című produkcióval, amelybe még a föld is beleremegett. A Gangaray Dance Company hat táncosa egy szakrális utazásra invitálta a közönséget. A Hámor József koreográfiájából áradó mélyről fakadó nyers és zabolátlan őserő a szó legjobb értelmében hátborzongató hatást keltett. Ugyan mozdulatlanul ültem a nézőtéren, a pulzusom mégis az egekbe szökkent, szívemben megállíthatatlanul dübörgött a zene ritmusa.
A Hangvilla színháztermét két előadás erejéig a Szegedi Kortárs Balett művészei vették birtokba. Először Nanine Linning misztikus The Black Paintings című koreográfiáját láthattuk, melyet Francisco Goya Fekete Festmények sorozatának egyik alkotása ihletett. A világosság és a sötétség közötti örökös harc színpadi interpretációja végig fenntartotta a feszültséget. A Blue című produkcióban pedig a kék szín nyújtott a nézők számára is kellően inspiráló asszociációs alapot. Ezúttal is nagy szerepet kaptak a fények, amelyek különleges megvilágításba helyezték a Juronics Tamás által koreografált drámai mozdulatokat.
Az egész estés érzelmi hullámvasút levezetéseként a Tofu P. Potter című egyszemélyes darabot lehetett megtekinteni. Fehér Ferenc koreográfiájával és előadásmódjával még a kései órákban is képes volt mosolyt csalni a táncművészeti élményektől megfáradt fesztiválozók arcára.
Szerző: Zámbó Brigitta