Improvizáció, filmvetítés és egy családi koprodukció: minden, ami egy újabb tartalmas fesztiválnaphoz kell. A programsorozat végéhez közeledve az összművészeti előadások kerültek terítékre.
A Willany Leó Improvizációs Táncszínház Az önmagunkkal való sakkozás kockázata című produkciójával színesítette a mezőnyt. Adott hat táncos, Grecsó Zoltán alapkoncepciója és az improvizáció adta végtelen szabadság. Látszólag egyszerű a képlet. Vagy mégsem? A Willany Leó táncosai (Gaál Júlia, Horváth Máté, Keresztes Patrik, Lukács Levente, Rácz Réka, Temesvári Zsófia) egy kötetlen beszélgetés során a közönséget is beavatták az improvizatív táncszínházi előadások kulisszatitkaiba. Megtudhattuk, hogy az egyszeri és megismételhetetlen produkciók hihetetlen koncentrációt és csapatjátékot igényelnek a művészektől.
Az este folytatásaként Jancsó Miklósra, a fesztivál egykori zsűrielnökére emlékeztünk születésének 100. évfordulója alkalmából. Az 1974-es kultikussá vált filmje, a Szerelmem, Elektra megtekintése után elérkeztünk összművészeti kalandozásaink végállomásához az Expresszóba.
A Grecsó fivérek estje az irodalom, a zene és a tánc esszenciájával, illetve a végtelenül családias légkör megteremtésével hatott ránk. Grecsó Krisztián saját írásait olvasta fel, míg Grecsó Zoltán partnerével (Rácz Réka) ezekre a személyes történetekre reflektált a tánc nyelvén. Fodor Réka és Kertész Endre közreműködésének köszönhetően pedig a zenei aláfestés is összhangban volt a családi anekdoták hangulatával.
Szerző: Zámbó Brigitta