A napokban folyamatosan A Tánc Fesztiválja körül forogtak a gondolataim. Azon, hogyan lehetne megfogalmazni ennek a fesztiválnak a fontosságát, hogy miért tartom én magam annak.
Visszatérő gondolatként ugrott be A kis herceg egyetlen aprócska – ám annál nagyobb horderejű – gondolata, amellyel ezt a kis gondolatfoszlányt elkezdtem.
A tánc nem egy közvetlen közlésforma. Nem formál szavakat, és nem rágja a szánkba egyértelműen gondolatait. Mozdulatok és mimikák együttes, gondosan összehangolt játéka és az ember befogadóképessége az, amely aztán sajátos megfogalmazással gondolatokká alakítja át ezeket. Pár mozdulatsoron belül élhetünk át fájdalmat, örömöt és félelmet, valamint olyan alapvető emberi érzéseket, amelyeket szavak mentén a legtöbbször mélyen el szeretnénk temetni önmagunkban, nem szeretnénk megmutatni a világ számára.
Az átlagvonást, habár én magam is rossz mércének tartom az ember megítélésére, mégis úgy vélem, hogy helyénvaló és egyértelműen kijelenthető az, hogy manapság az emberi kapcsolatok legnagyobb mumusa a kommunikáció hiánya. Pontosabban mondva inkább az, hogy a legtöbben elbeszélnek egymás mellett, sőt, nem csak elbeszélnek, hanem figyelmen kívül hagyva, egymást meg nem értve éljük a mindennapjainkat. Az érdektelenség legfőbb oka, pedig az a bizonyos „meg nem értettség”, ami valójában a türelem és odaadás hiányának mellkasán nyugszik. Nem szánunk időt a másik megértésére, hiszen minket sem értenek meg.
A tánc nem egy sport és nem csak gyönyörködtetésre szolgál.
A tánc nem csak egy gondosan kiválasztott jelmezzel összekapcsolt koreográfia, a csillogás. A tánc a megértés és egymásra-hangolódás gyermekszobája, ahol lehetőségünk van megfogalmazni olyan érzéseket, amelyek puszta szavak mentén nem kifejezhetőek, s ezáltal talán érthetőbbé válik az, hogy egy embernek nem csak a beszéddé formált gondolatai, hanem érzései egyaránt vannak, amelyekhez mélyebb megértés és elfogadás szükséges.
A tánc pedig pontosan ezért válik fontossá az ember számára- egy megfejtendő üzenet, egy gondolatsor, amely nincs az emberre testálva, hanem türelemmel és odafigyeléssel kell megérteni.
Éppen ezért tartom rendkívül fontosnak a Veszprémben megrendezésre kerülő Tánc Fesztiválját, hiszen egy olyan kulturális és gondolkodó közösséget, illetve közönséget igyekszik teremteni, akik a tánc által válnak sokkal inkább emberré.
Szerző: Bagó Petra
Fotó: Jassek Balázs
Társulat, előadás: Bozsik Yvette Társulat – HA DÔ